szerepében) Shakespeare: Sok hűhó semmiért (Benedek szerepében) Tabi: A pirossapkás lány (Mács szerepében) Iszajev–Galics: Nem magánügy (Djuzsikov főmérnök szerepében) Mikszáth: A körtvélyesi csíny (ifj.
Felesége Péchy Katalin (1820–1905), Péchy Tamás közlekedési miniszter testvére. Zsuzsa Erzsébet (1814. február 24. [3] [4] – Budapest, 1900. április 29. ) [5] emlékiratíró, Bónis Sámuel felesége, akivel 1832-ben keltek egybe. [6] Nagy műveltségű asszony volt, Jászay Pál utolsó történelmi művét neki ajánlotta. Férje a 40-es években országgyűlési képviselő volt, neje Pozsonyban, Szabolcsban és 1848-tól Pesten is jelentős szerepet vitt a helyi társasági életben. Férje vitte a koronát Budáról Debrecenbe, a szabadságharc leverése után Bónist fogságba vetették 7 évre, rövid időre felsége is börtönbe került. Férjétől két lánya Malvin (Korányi Frigyesné) és Mária (először Korányi Adolfné, majd Sebastiani Jenőné) és egy fia, Sámuel született. [7] Ágnes (1817 körül – Lapujtő, 1892. november 7. ) iglói Szontágh Ferenc felesége [8] [9] Imre Pályafutása [ szerkesztés] Iskoláit Miskolcon és Sárospatakon végezte, jogi egyetemet Eperjesen végezte el. 1843-ban a pozsonyi országgyűlésen Szerencsy Pál mellett jurátuskodott.
Soós Imre egy olyan fiatal, ösztönös zseni, aki úgymond díszparasztja lett a Rákosi-korszaknak. Származása tökéletes indok volt ehhez, szegény paraszti sorból érkezett, onnan emelkedett ki hirtelen, nemzetközileg elismert színésszé. Zseni volt a parasztok közül. Szegényparaszti családból származott, ahol a nagyszülők között írástudatlan is akadt, és tavasszal-nyáron nem a tanulás volt cél, akkor a paraszti munkák voltak a legfontosabbak. Imre ma ga is csak néhány osztályt végzett, mely miatt hosszú ideig kisebbségi érzéssel küzdött, próbálta lemaradását erőltetetten is behozni. Nem köztudott, de rokonságába tartozott Veres Péter író, politikus, szintén Balmazújváros szülötte. Ő a szegényparasztok érdekeiért állt ki, és korának ismert, és közkedvelt politikusának számított. Soós Imre már debreceni évei alatt is kívül állt a körön, bár elismerték művészi értékeit, nem fogadták be, végig kívülállónak érezte magát, ezt tudatosították benne. Ennek ellenére Vámos László, akit nem érdekeltek a pletykák, skatulyák - ismerve képességeit, semmi mással nem foglalkozott, csak tehetségével.