Könnyen, segítség nélkül megellik. A gazdák egybehangzó beszámolói szerint szinte csak akkor kell állatorvost hívni, mikor krotáliáznak, illetve az éves kötelező vérvételt végzik. A kárpáti borzderes valódi kettős, sőt hármas hasznosítású fajta. A tej és a húshaszonvétel mellett a határon túlon, elsősorban Kárpátalján, Máramarosban és Moldvában mai napig igáztatják. Tejmennyisége nem kiemelkedő, de minősége – koncentrált tejű fajta révén – annál inkább említésre méltó, sajtkészítésre és egyéb tejtermékek előállítására kiváló alapanyag. Húsa jó minőségű, az eddigi vizsgálatok és tesztelések alapján elmondható, hogy semmivel nem marad el a többi hazai fajta húsától. A borjak növekedési erélye is szintén említésre méltó, 6-8 hónapos korukra elérhetik a 200-250 kg-ot, és húsformájuk sem elhanyagolható. Összességében elmondható, hogy tejből és húsból is a jó minőség mellett is bőven elegendő mennyiséget ad egy családnak, sokszor van értékesíthető felesleg is. Ha pedig valaki ezeket a mutatókat összeveti a tartási, állatorvosi költségekkel, akkor egyértelmű, hogy bizonyos helyzetekben, körülmények között és gazdasági méretnél igenis megéri tartani.
A tisztelet még akkor is jár a vadnak, ha leterítjük, akkor meg pláne, ha az asztalra kerül a húsa. Vári nem csak recepteket ad. Korrekt vadismertetővel kezdi a könyvét, csak utána tér rá az egyes állatokra. Nem csak a luxusvadakra gondol, túllép a vaddisznó-szarvas-őz háromszögén. Olyan, elfeledett alapanyagok is bekerültek, mint az isteni borzhús, a gerle vagy az üregi nyúl. Precíz technológiai leírásokat kapunk, és kiemelést érdemel a számos egyszerű, de kreatív körítés is. Nincs túltolva a 89 fogás: reális, gusztusos ételek, amelyeket a hozzáértés és a kreatív koncepció emel ki az utóbbi évtizedek vadas ételei közül – az 1900-as évek első felének alapanyag- és receptgazdagsága után száz évvel később újra jött valami, ami szót érdemel a hazai vadgasztronómiai szakirodalomban. Vári Dávid: Terítéken – A magyar vadgasztronómia receptkönyve Kiadó: Boook Kiadó bolti ár: 7990 Ft online ár: 6390 Ft
1. csüngőhasú disznó, 2. borz, abból két darab is van. – …borz? – Az hát. Nagyon finom. A gyerekeim is nagyon szeretik, fasírozottat is szoktunk sütni belőle, eszméletlen jó. – Elhiszem, és én meg is kóstolnám. De a vendégeknek nem mondhatom, hogy borzragut esznek… – Hát ne mondd meg nekik…ugyanolyan színe van, mint a vadnak… Azt azért mégsem tehetem, mondtam erre. De azt is kijelentettem, hogy én bizony kipróbálnám, mire ő ígéretet tett arra, hogy amint errefelé lesz dolga, elhozza mindkét borzot ajándékba. Péntek reggel más forrásból sikerült szerezni még három kiló vaddisznócombot, így végül elkészült, és nagy sikert is aratott a ragu, de a vendégeknek is elmeséltem a sztorit, akik jót derültek rajta; az egyik vendég csenben megjegyezte, hogy ő evett már borzot, és valóban nagyon finom. Erre aztán valaki azt mondta, hogy borvacsora és a borzvacsora között csak egy betű eltérés van, lehet, hogy sokan észre sem vennék… Nagy bánatomra, nem volt nálunk fényképezőgép – így az összes fotó telefonnal készült.