A vásárosnaményi mederzár szolgál arra, hogy elterelje és kihalássza a külföldről érkezett szemetet, amihez a Romániából érkező Szamos is hozzáadja a részét. Persze ez csak részben sikerül, a következő akadály a Tisza-tó, ahol a szemét ismét megreked a szigeteken vagy a vízi erőműnél. A folyó Szegednél átlép Szerbiába, majd a Vajdaságban, Titelnél torkollik a Dunába. A Dunán a szemét harmadik akadálya az 1200 méter széles Vaskapu vízerőmű, ahol szintén küzdenek a feltorlódott hulladékkal. A Duna-delta kapujában a folyó kettéválik, majd három ágban torkollik a tengerbe. A Szent György-ág a legidősebb, ezen leereszkedve érkezünk el a Tulcsa melletti utolsó faluig, amit szintén Szentgyörgynek hívnak. A deltában 17 európai ország szennyezése halmozódhat fel annak ellenére, hogy Romániában is vannak társadalmi mozgalmak, amelyek sokat tesznek a Duna és a tengerpart megőrzéséért, köztük a Cu Apele Curate szervezet. A deltavidék 1991 óta a világörökség része, mégis a tengerparton pár métert sétálva ott a szemétkupac, amelyben magyar palackokat is talált Dimitry.
A film rendezője is ezért ragadott kamerát. Ljasuk Dimitry Tisza iránti szeretete 4 éves korára vezethető vissza, amikortól édesapja rendszeresen elvitte őt a Tisza-tóra horgászni. Azt mondja, hogy állandóan mozgásban lévő gyerekkorában egyetlen biztos pont volt az életében, a Tisza. A folyó ezért tér vissza filmjeiben minduntalan. Apja emlékét is megidézi a mozijában, ahogy nyomon követi a szemét útját a Tiszán, a Duna-deltában, mely a Fekete-tengerig sodorja a műanyaghulladékot. Apám egész életében arra vágyott, hogy itt horgásszon, egyszerre a tengerben és folyóban. Annyit mesélt róla, és jó, hogy most végre láthatom, igaz, sosem gondoltam, hogy azért jövök majd ide, hogy a szemétben turkáljak. S, hogy miért matat benne könyékig? A műanyag palackok állapotából tapintásra és ránézésre megállapítja, mekkora utat tett meg az elhajított tárgy. A helyi halászt a palackok kora és útja érdekli kevésbé, ő inkább arról panaszkodik, hogy ha kiveti a hálóját, abban ma már több a szemét, mint a hal.
Az 55 perces dokumentumfilm négy országban, Ukrajnában, Magyarországon, Szerbiában és Romániában játszódik, a probléma ugyanis nem csupán egy nemzetet, hanem a Kárpát-medence összes országát érinti. A film tíz szereplő érzésein és személyes példáján keresztül, különös érzékenységgel mutatja be a környezetszennyezés határokon átívelő problémáját. A képsorok annyira kijózanítóak, hogy mire az ember a végére ér a dokumentumfilmnek, garantáltan elmegy a kedve attól, hogy PET-palackos üdítőitalt vásároljon a közértben.
Mindannyian kivesszük a részünket a szennyezésben és mindenhol vannak törekvések a felszámolására is. De ahhoz, hogy változás történjen mindenkinek tennie és változtatnia kell — és minden egyes ember tehet a probléma felszámolásáért. De vannak helyzetek, amikor a hétköznapi emberek és a szervezetek tehetetlenek. Ilyen például a rahói szeméttelep problémája, közvetlenül a Tisza partján. Ezért fordul a rendező Ukrajna elnökéhez Volodimir Zelenszkijhez. Maga a film egy üzenet az elnökhöz, a Tisza nevében. A film fő célja, hogy megértsük a problémát, és azt is, hogy milyen felelősséggel tartozunk a természet, a folyóink, tengereink iránt. Emellett megoldást próbál mutatni arra is, hogy mi emberek mit tehetünk azért, hogy a helyzet változzon. Mindezt egy aktuális és nagyon közeli helyszínen Kárpátalján. Az film nem hibáztat, nem felelősöket keres. Hanem biztat és remél. Történeteivel és megközelítésével emberközeli és életszerű. Stáblista: Linkek:
Emberközeli történet a Tisza és Kárpátalja hulladékproblémájáról és arról miként küzd a két főszereplő és az önkéntesek az emberi felelőtlenség ellen. A Tisza forrásától egészen a Fekete-tengerig! Folyóink szennyezettsége és a probléma megoldása egyre sürgetőbb feladata lett világunknak. A Tiszát érintő műanyagszennyezés pusztítja a folyó élővilágát és elcsúfítja partjait. Viktor Bucsinszky és Franz Béla kárpátaljai környezetvédők, a hulladékprobléma enyhítése érdekében néhány éve nyitottak egy kisebb, ámde annál hatékonyabb hulladékkezelő udvart, ahol a szelektív hulladékot csoportosítják. A filmben a rendező személyesen kíséri végig küzdelmes hétköznapjaikat. Kézen fogja a nézőt és elviszi magával Kárpátaljára, majd egészen a Duna-deltáig és a Fekete-tengerig. Bemutatja a főszereplők céljait, motivációját és azt is, hogy missziójuk során milyen nehézségekbe ütköznek. A film további történetei során a kárpátaljai hulladékprobléma okaira is fény derül. A film egyik fő célja, hogy szemléltesse a pozitív szándékot és igyekezetet, amit magyar és ukrán aktivisták tesznek a probléma megoldásáért.
Az Ukrajna és az Európai Unió közötti együttműködés kiemelt célja a Tisza és a mellékfolyóinak a védelme, amelynek keretében új üzemek is épülhetnek. De amíg erre sor kerül, a lakosság figyelmére és elköteleződésére van szükség. Nemcsak a Kárpát-medencében élők fogadhatják meg azt a három irányelvet, amellyel Dimitry szerint az emberek hozzájárulhatnak a probléma megoldásához. Tudatosan vásároljunk, szelektáljunk, és a megfelelő helyre vigyük el az általunk termelt hulladékot. Ezen felül pedig még egy nagy feladat vár ránk: összeszedni, ami már a természetbe került. Ha ebben részt szeretnénk venni, Magyarországon olyan nonprofit társadalmi szervezetekhez csatlakozhatunk, mint a PET Kupa. 2013 óta folyik a Tisza mentén a magukat PET-kalózoknak nevező önkéntesek tevékenysége, ami végtelen sziszifuszi munka: áradáskor a szlovák, ukrán és román szeméttel is meg kell birkózniuk, miközben magyar is van elég. A PET-kalózként indult Párdy Bence akciója is példaértékű, aki 2019-ben munkahelyét is hátrahagyva hónapokig élt a Tisza-tónál és szemetet szedett.
Ezt adjuk tehát mi, magyarok a tengernek. Ilyen körülmények között a halászat sem könnyű: előfordul, hogy több szemét akad fenn a hálóban, mint hal – meséli egy helyi halász, miközben meg is mutatja az aznap kihalászott szemetet. A Fekete-tenger is nagy veszélyben van, hiszen az őt tápláló folyók nem tiszta vizet, hanem szennyeződéseket hoznak, és elpusztítják az élővilágát. Nem is foglalhatnánk jobban össze, mint a filmben: Mindegyik nemzet, minden család, minden ember, te és én is felelősséggel tartozunk a folyókért és közvetetten a tengerért. A patakba dobott vagy a folyó partján hagyott szemét is, mind egy szeg a Fekete-tenger koporsójában. Vissza Ukrajnába! Milyen is a rahói szeméttelep, ami a legmegdöbbentőbb képet mutatja? Kétszáz méter hosszú, helyenként 15 méter magas szeméthegy közvetlenül a Tisza partján. Nyomasztó látvány. Dimitry konkrét céllal érkezett: üzenetet közvetít innen az ukrán elnök felé: arra kéri, hogy számolja fel az illegális és legális szemétlerakókat a Tisza vízgyűjtő területén.